Az első kivizsgálás

Kicsit rémisztő volt a villogó felirat. 

És most hogyan tovább? 

Sikerült a körzeti orvosomtól megszerezni az alváscentrum telefonszámát, és bejelentkezni. Várakozási idő kb 4 hónap volt, már akkor annyian vártak előjegyzésre. Megkaptam az időpontot, és elmondták a tudnivalókat, hogy hétfő este 7 óraakor jelenkezzem az akkor még az Alkotásról nyiló honvéd kórház épületében. (azóta már elköltöztek a szuperkórházba)

Letelt az idő, és feszült várakozással indultunk a Kedvesemmel, a kivizsgálásra. Az én szállásom megvolt, Ő pedig egy barátnőjénél aludt. A felfele út a szokásos módon zajlott, már az elindulás után elaludtam, és csak budaörsön ébredtem. Korábban felértünk, megvacsoráztunk, és utána mentünk a klinikára. A portás már látta a táskát cipelő emberkékről, hogy hova is készülnek, így udvariasan mutatta is a várót.

Mire hét óra lett, megtelt a folyosó emberekkel, volt akiknél hasonló fekete táskák voltak, amiről még nem tudtam mit rejtenek. Névsorolvasás, búcsúzás a kisérő családtagoktól, és elosztották a betegeket.

Három csoport lett, a földszinten maradtak azok akik már műszeres vizsgálatra jöttek vissza. Az emeletre kellett mennie azoknak akik már kontrollra jöttek vissza, és az "újoncoknak", akik az első műszeres vizsgálatra lettek berendelve, köztük én is.

Felmentünk az emeletre, elfoglaltuk a szobákat, jöttek a nővérek és elmagyarázták hogy mi is fog történni. Kapott mindenki egy kérdőívet, azt ki kellett tölteni, átöltözni alvósba, és jelenkezni a mérőműszerek felszereléséhez. A szobában hárman voltunk, Sz és T és én. Sz már kontrollra jött vissza, T pedig szintén azért jött amiért én. Természetesen Sz, mint rutinos résztvevő, osztotta az észt. Mesélt a Gépről, amivel aludt,(igen így nagy betűvel, mert később rájöttem milyen fontos része ez az Életnek), mesélt arról hogyan is került ide, és mennyit szenvedett a családja a horkolás miatt. Közben menni kellett felszerelkezni. Külömböző érzékelőket raktak ránk, mérték a tüdőtágulást, az oxigén szintet és még sok mindent. Vissza a szobába, és folytatódott a beszélgetés, de úgy belemerültünk, hogy a nővérke jött szólni, hogy most már elég legyen és fekvés.

Arra hogyan aludtam nem emlékszem, de arra igen hogy Sz közölte, tudja már mit élt át a családja mellette.

Felkelés után leszedték a műszereket, és mondták hogy mindenki mosakodjon meg, reggelizzen és készüljön a kiértékelésre.

Összepakoltunk, felöltöztünk, és indultunk kávét keresni, mikor az egyik asszisztens lépett oda hozzám, és így szólt:

- ha legközelebb jön, mindjárt hozzon magával egy kereseti igazolást!

- miért vissza kell jönnöm?

- sürgősen!!